Tavaszi Spartacus Kupa 1. nap (14/03/2015)

Hosszú idö után indultam újra tájfutó versenyen. Ennek megfelelöen óvatosan kezdtem, az 1. pontra szépen körbefutottam az úton, a legkisebb levágás nélkül. A 2-4. simán ment, még futni is tudtam. Az 5. elött volt egy kis bizonytalanság, mert a rétre kiérve két pont is bevillant, és elsöre nem az én pontomra akartam lemenni, de éreztem, hogy valami nem ok, és szépen betájoltam a térképet... A 6-ra is volt egy kis hiba, mert a pont elötti dombról rossz irányba futottam le, és egy másik pont "elhúzott" magához.... A 8. és 9. OK, bár a 9. el?tt a gerincen kicsit lassú voltam. A 10-re nem így akartam, de ez lett belöle. A terv az volt, hogy a gerincen jobbra átbukva elkapom a sötétzöld melletti utat, majd az utakon ráfutok a pontra. Ebböl aztán az lett, hogy lefutottam a völgyben, és egy másik útvonalat "választottam", de sajnos amikor odaértem a zöldhöz, nem volt kedvem belemenni, inkább körbefutottam - biztos volt jó pár másodperc plusz...

Összességében jó volt újra tájfutni, a pálya is pont megfelelö volt, szerencsére nem volt sok ruhatépö zöld, csak a végén, de abba nem is mentem bele. Azért itt is látszott a decemberi jégkár rendesen.

Ez volt a cipömnek is az elsö éles bevetése, és egy kicsit vegyes benyomásokat szereztem. A legfurcsább, hogy elméletileg keskeny lábfejre való, az elsö futás alkalmával jó is volt,de ma a verseny végére úgy kitágult - hogy mit?l azt nem tudom, talán a nedvességtöl - hogy lötyögött benne a lábam, a bal lábamon fel is tört két lábujjamat, és óriásinak éreztem a cipöt. Pedig ugyanúgy 10,5-ös mint az összes többi futócipöm...

Az órával kapcsolatban: elöször azt hittem, hogy a szintnél rosszul számolt, mert csak 89 m szintet írt a Garmin Connect, pedig a pályaadatban 160 m volt. Aztán megszámoltam, és nekem 95 m körül jött ki. És a rajtmenetben is annyit számolt, amit én.